Miután leszállt a gép makaróniában, hoszas mászkálás , labirintusos sorbanállás és a repéri becsekkoltatókkal folytaott "gracia - prego" párbaj után megtaláltuk a B06 kapt ahol kis meglepetésemre kiderült hogy ebaltázták a becsekkolásunkat és igy a NY.i járat 30 percet vesztegelt. Bejutottunk, végre megláttam a jómadarat, egy Delta logót viselő, a Malévnál 2-3 szor hoszabb, molettebb és tágasabb 3 ülés soros, mindegyikbe beépitett LCD-jű pajtit, aki elvisz engem imádott Európámból hogy egy uj világot fedezzek fel. Csak remélni tuom, hogy nem leszek egy inverz Kolombusz trip áldozata, nem örülnék, ha USA helyett az én hajóm Indiában kötne ki..
Az ablak mellett eggyel kaptam helyet egy olasz nénike mellett. A Delta járaton már kezdett előjönni az usa hangulat, a stewardessek amerikaiak, magyar szöveget már csak néhány erretévedt turista beszédéből hallottam, ennek azért örülök! Tudatosult bennem, hogy az amcsi akcentushoz idő kell, mire hozzászokik az ember, amikor az egyik stewy igy szolt hozzám: "tíkáffíóvódö?" Némi hatásszünet után skerült csak rájönnöm hogy a tea, kávé, víz hármasát kínálja. Kértem egy kávét, amerikai módjára szanaszét volt vizezve, de közben meghzták az ebédet is: lasagne, sali, chedar sajtka, zsömi, csoki, bla és bla.
Éedemesnek tartom, hogy néhány zsot ejtsek a repcsiröl. sokan állitják hogy nincs fiu-repülőgép barátság, ez badarság: van, sőt én bele is zugtam a gépbe 7 órás randink alat. Egész pontosan 6510 km az ut Miláno és Newyork között. Szoval itt minden székbe be van épitve egy multimédia kütyü, filmek, zenék, játékok közül lehet mazsolázni és közben mogyorózni is a Delta saját mákás sós mogyijából - tiszta diákcsemege. Külön köszönet a légicégnek hogy a filmek közt megtaláltam a Hangovert, el is kezdtem nézni jót derültem! :) Nem ugy mint a milánói ég, ahol szakatt az eső. A turbulencia kellően összedolgozta bennem az ebédet, sziesztaként rágyujtottam egy kis amerikai country zenre hogy ráhangolodjak a kultúrára, sikerült! jesz! Kicsit elfáradtam, most lefekszem.
gyóéjt!
Az ablak mellett eggyel kaptam helyet egy olasz nénike mellett. A Delta járaton már kezdett előjönni az usa hangulat, a stewardessek amerikaiak, magyar szöveget már csak néhány erretévedt turista beszédéből hallottam, ennek azért örülök! Tudatosult bennem, hogy az amcsi akcentushoz idő kell, mire hozzászokik az ember, amikor az egyik stewy igy szolt hozzám: "tíkáffíóvódö?" Némi hatásszünet után skerült csak rájönnöm hogy a tea, kávé, víz hármasát kínálja. Kértem egy kávét, amerikai módjára szanaszét volt vizezve, de közben meghzták az ebédet is: lasagne, sali, chedar sajtka, zsömi, csoki, bla és bla.
Éedemesnek tartom, hogy néhány zsot ejtsek a repcsiröl. sokan állitják hogy nincs fiu-repülőgép barátság, ez badarság: van, sőt én bele is zugtam a gépbe 7 órás randink alat. Egész pontosan 6510 km az ut Miláno és Newyork között. Szoval itt minden székbe be van épitve egy multimédia kütyü, filmek, zenék, játékok közül lehet mazsolázni és közben mogyorózni is a Delta saját mákás sós mogyijából - tiszta diákcsemege. Külön köszönet a légicégnek hogy a filmek közt megtaláltam a Hangovert, el is kezdtem nézni jót derültem! :) Nem ugy mint a milánói ég, ahol szakatt az eső. A turbulencia kellően összedolgozta bennem az ebédet, sziesztaként rágyujtottam egy kis amerikai country zenre hogy ráhangolodjak a kultúrára, sikerült! jesz! Kicsit elfáradtam, most lefekszem.
gyóéjt!
