Tegnap a dayoffon Scrantonba vitt az utunk, ami egy kb 1 órányira fekvő kisváros. egy gyors belvárosi nézelődés után szereztünk egy kis erőt a starbucksban, majd fogtunk egy buszt 5en, mert ugy hallottuk hogy van egy ujabb outlet pár mérföldnyire.
.jpg)
A buszsofőr nagyon kedves volt, és ez jellemző itt valamennyi amerikaira, közvetlenek és segítőkészek. Megkérdezte honnan jöttünk? Válasznkat 5 darab ingyen returjeggyel jutlmazta (1,25$/db) arra hivatkozva hogy a szülei is magyarországról származnak. Hiába, magyarnak lenni jó!
Komolyabb shoppingolást egyelőre nem terveztem a büdzsébe, mert hiszen lesz elég időm rá majd szeptemberben, és amugy sem lenne jó cipelni a sok holmit a nyugati partra. Ennek ellenére vettem 2,5 dolcsiért egy pólót, mert könyörgött hogy vigyem el, nem lehetett otthagyni. Régi vágyam is teljesült, mindig is szerettem volna egy kirakatbábu barátnőt, tessék, meglett.
Ez után visszabuszoztunk a városba, de a busz most született feleségek féle lakónegyeden ment keresztül, tettünk egy kört a hintaszékes teraszos házak között, nagyon hangulatos volt! A sofőr olvasott a gondolatainkban, és ajánlott egy olcsó hamburgerest és egy ír pubot, habozás nélkül odamentünk amint kitette a szűrünket.
Egy jó hideg guinness és texasburger után buszvadászatra indultunk, ami elvisz minket a Yankees haleyi stadionjába. Naiv módon vártuk a buszt mintha a blahán várnánk a hetest, de hamar kiderült hogy csak egykét járat ment a stadionhoz, de nem velünk. A taxi viszont végül 15 dolcsiért kirakott minket a meccsnél, ahol Donnie a baseball edzőnk várt. Pár promóciós sajt csomagolásnak köszönhetően féláron kaptuk a jegyket (7$).
A Scranton Yankees hifi csapatának legjobbjai kerülnek ki a nagy Yankeesbe, ez amolyan előszbája az elsőosztályu baseballnak. Az ellenfél a Gwinnett Braves volt.
A stadoinonban számtalan fagyi, minifánk, hotdog, perec, hambi rus volt,mind franchise rendszerben. a baseballt szabályait megérteni elsőre nem könnyű, de Donnie segített felfogni a strike és out közti különbséget és egyéb apróságokat. Az amerikaiak értenek a hangulatkeltéshez, főleg ha egy baseball meccs közben lévő rövid szünetekről van szó. Pomponlányból ugyan nem volt túlkínálat, de a Yankees kabalaszörnye a közönség bevonásával szórakoztatta a nézőket. Yankee-s pólókért pedig rapid versenyek mentek, hol az apjukat női ruhába öltöztető kislányok, hol pedig óriás kínai pálcával óriásplüsszöldségeket óriáselvitelesdobozba cipelő gyerekek versenyeztek egymással. Vicces volt.
A meccs és az egész nap összességében remek volt, örülök hogy megint kapam egy falatot az amerikai kultúrából, Andristól pedig a mai junk foodból, amivel ezúttal a meccs helyszínéről jelentkezem: Rántott krumplipüré...
Hírmorzsa:
Simon angol szobatársam szisztematikusan hanyattvágódik a konyha vizes padlóján, már négy napja minden egyes nap. Tegnapelőtt ugy 25 darab tányérral tette ezt, én csak annyit láttam hogy törött tányérok vergődnek és gurulnak szerte szét, hatalmasat szakadtunk!:)
