Tegnap délután a kölykök strandolás helyett fenn maradtak a helyükön mert karnevál ütötte fel a fejét. Tényleg karnevált szerveztek nekik, képet nem csináltam róla mert még a végén beperelnek pedofóliáért, de ugy kell elképzelni mint egy bulcsút ahol van kólásüvegrekarikadobálás, kosárradobás, rögbilabdávallyukbatalálás, vattacukor, rengeteg fagyi, süticsoki és popcorn. A kiscsajok beöltöztek neonzöld ruhába rózsaszin óriásszemüveggel, és volt valami előadás is, cirkusz talán. De nem is ez a lényeg, hanem az hogy a karnevál csak egyet jelentett számunkra: hogy üres a tó, nincs lenn egy lélek sem, a mentőmellények és a felfujható játékok, banánok és traktrorbelsők gazdátlanul heverésznek mindenütt és a jetskiben és a motorcsónakban szundikáló soksok lóerő csak arra vár hogy felnyergeljék és megüljék. Ellőttünk pár képet a kihalt parton, halálos óceánátúszást illtve szárazföldi szörfözést imitálva, majd megérkezet a waterfront csapat néhány tagja, Chay-el a dokk vezetőjével az élen.
Jay felmérte az igényket ki mit akar csinálni az alábbi lehetőségek közül: wakeboard, vizisí, banán, és a fenti dolgok.. Ebben a sorrendben ki is próbáltunk mindent, ki ezt ki azt. Wakeboardos praxisom alatt csak drótkötélpályán mentem eddig az már egész jól megy, de a motorcsónakos húzás még teljesen uj volt, leszámitva azt a kis tavalyi horvátországi félórás próbálkozást ahol némi kudarccal de cserébe sósvizes arcüreggel hagytam el a tengert. Só itt szerencsére csak a konyhában van, de felállni itt is csak egyszer tudtam a 3-bol (mult heti bokaficamomra fogom a dolgot), de jeleztem Chay-nek hogy addig nem megyek haza amíg nem megy normálisan, megnyugtatott hogy alkalmat keritünk még rá.
Nade viszont megbanánosodtunk, Chay a jetskivel jól behúzott minket a csőbe és egyben a tó közepére ahol olykor direkt rákanyarodott a másik hajó nagy hullámaira.
Óriási móka volt! padlógázablaktörlő, borultunk is párat, és az egyik hullám fel is repített ugy 2 méterre, igazán klasz volt! Amíg valaki a deszkán állt vagy a banánba kapaszkodott addig mindenki más a zsír új malibu hajóról nézte és élvzte az utat, ahol velünk utazott Caralyne az egyik igazgatónő is.
Ez ment egész délután. Ez volt az egyik legjobb nap, biztos befutó a best of 96 days listán - ezt előre is elmondhatom.
2010. augusztus 2., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)