Elmentek

A mai reggeli más volt mint a többi. mindenki búbánattal fogyasztotta el az utolsó búbanánt és a juharszirupos palacsintát, a teremben a kávés bödön környékét ellepték egyenruhás sofőrök, kint pedig már melegítette a motorját 7-8 nagy busz, várva hogy a sok gyerkőc felszálljon és elvigye őket ebből a hét hétig tartó paradicsomból a paprikába. Zöldségeket beszélek, a lényeg hogy vége a tábornak elmentek a gyerekek, de reggelinél még kaptam pár búcsúzó éljenzést a kissrácoktól: „Ati, you’re the best, you’re the man!” Lepacsiztam a kedvenceimmel, majd eltűntek mint Petőfi a ködben - ki floridába, ki manhattembe. Tegnapelőtt pedig még rendeztünk nekik egy búcsupartit, ahová mindneki kicsipte magát, hoztak külön brigádot a hangosításhoz, héliummal töltött lufikat fújtunk – és szívtunk is- a díszítéshez, és összeszedtem valakit, méghozzá egy focista lufilányt, aki bukik a rögbista lufiúkra…




Még szokatlan ez az állapot, kiürült a tábor, minden csendesebb lett, de mi itt leszünk még 10 napig, hiszen jön az úgynevezett aftercamp, ahová egyrészt valami vallási csoport érkezik, másrészt lesz itt egy fesztivál Equifunk néven, ahol szintén dolgozni fogunk. Sok előnye van annak hogy elmentek a kölykök, eszeveszett fosztogatás vette kezdetét, olyan méregdrága parfümök, tusfürdők, dezodorok, mobiltelefon, óriássapon, óriásfogkrém, bontatlan bizsergős fogkefe, basebalkesztyű, kommandós sebtapaszok, ipodtöltők, piperezacsik, naptejek és holdtejek kerültek elő a bunk-okból amit a srácok hagytak ránk. A konyhában pedig kitört egy ünnepi kajacsata, paradicsomszósz, sajtpizza, és csipsz repült szanaszét, Marcell képe egészen jól szemlélteti a végeredményt!:)



Apropo, a másik előnye az elmenetelüknek, hogy végre gyakorlatilag korlátlanul használhatjuk a tavat annak minden mókájával, így ma délután el is wakeboardoztuk az időt, immáron sikerrel!