Grand Canyon, Arizona

Folytatódik a két napja tartó álom. Reggel 6-kor kikelve a motel ágyikójából 4 óra alvás után nyilvánvaló volt hogy a napfelkeltét a grand canyonnál már nem fogjuk megnézni, a nap sajnos nem fekszik vissza hogy ujra felkeljen mi viszont azt tettük, és 8-kor indultunk el a Flagstafftól 80 mérföldre lévő hasadékhoz, amit a Colorado folyó 6 millió éve folyamatosan mos olyanra hogy a számos kilátóponthoz érve mindenkinek leessen az álla. A sivatag közepén több száz mérföldön át terülő elképzelhetetlen mélységű színes hasadék új dimenziókat nyitott meg a világképünkről. ez minden pénzt megér, egyszer ide mindenkinek el kell jönnie! A canyon szélén végig vezet egy 29 mérföld hosszú út a keleti részen lévő desert view-ig, ahol a colorado egész tisztán látszik folydogálni. alig lehetett elrángatni a fotógép elől, de menni kellett tovább hogy időben érjünk a Hoover gáthoz, ami Las Vegas előszobája. Nem sikerült Az I-40 es úton még megálltunk egy egy helyen, egy kis Arizona-i szuvenírért, és egy kis arizonai csokiért – majd átvezettünk Nevadába. A sivatagból hiányoztak a kaktuszok, de a lemenő nap és a távoli hegyek kombója a végtelen országúton kárpótolt minket. Sokszor tudatosult bennünk a chrysler ablakain belül a tény, hogy itt vagyunk amerikában, egy kocsiban szeljük az utat, a rádióból amerikai muzsika szól és épp újabb csodás helyek felé autózunk. Ezt a közhelyesnek tűnő mágikus érzést csak az ismerheti, aki már megélte egyszer.