Budapest - Miláno

Kiértem a reptérre, megvolt a becsekk, ember annyi volt mint befizetetlen csekk - kisebb sorban állás után megszereztem a beszállokártyát, de ezt megelözte némi aggodalom ugyanis egy kéményseprönek álcázott rabbi pasas oly kellemetlen testszagu párfümmel rendelkezett hogy menten megütött a guta hogy mivan akkor ha mellém ül, de nem igy történt, huh!
Most is a gépen ülök, uticél milánó, majd átszállás a NY-i járatra. Épp az alpok felett repülünk, sok helyen sznobboardozásra alkalmas havat látni, de most nem ugrom ki, mert a végén még lekésem a csatlakozást, bár a pilóta szerintem szmol ezzel ha a nevemet a listán találja...namindegy. A sztyuárdeszek kedvesek, hoztak kávék és (em)brióst reggelire. Már 20 perce az alpokat látom, egyre szebb és nincs vége sose. Ide fentröl a világ olyan mint egy óriás korsó sör, ahol a felhő a hab a sör tetején (ez a gondolat már az elvonási tünetek egyike lehet, hozzáteszem) Remélem bin laden katonái ezuttal szabin vannak, és nem lesz balhé a newyorki landolásnál. ugyan megspórolnám a transzfer árát, de mégse örülnék neki ha egy felhőkarcolóban lenne a leszállópálya.

Érdekességként mondom: itt a gépen nem igen kultiválják a laptop használatot, a netet meg még ugy se, ugyhogy épp egy hányós zacsira jegyzetelek, majd átmásolom a blogba.

Indulás

Noshát eljött a nap, amire November óta készülök, 2010.06.17, z indulás napja. Hogy hova? Csupn eg ykontinenssel alrébb, a jenkik földjére, a hamburgerek paradicsomába, és a paradicsomok hamburgerébe, az óperencás tengeren is túl ott, ahol a macilaci piknikkosarat búr. 3 hónap következik EU mentesen, a csomagomkész, tegnap vettem egy 61 literes batyut, de nem ám a túrós fajtát, nem. Ez egy óriás hátizsák, hogy a két hónapos gyrektábori fegyházbüntetést követően igazi backpacker módjára szelhessem keresztül Amerikát. Jól megpakoltam, de még igy se sikerült túltenni a 25 kg-os limiten, a mérleg röhögve közölte velem a csomag 13,6-os tömegét - hatékonyan pakolok, ez kétségtelen. Van laptopom, fotógépem és megdomborodott bankkártyám az autó bérléshez, mi kell még?
A nyári program egyszerű, két pontban leirható: 2 hónap meló Pennsylvaniában egy gyerektáborban, majd egy hónap deszert valahol az USA-ban. összesen 96 nap, árulkodik a blog cime. Elvárásaim nincsenek, tervek vannak ugyan, de csak azért hogy legyen minek füstbe mennie. Inkább csak sodródok majd mint a Forest Gump koma, amerre visz az utam - adott esetben a legendás 66-os :) - arra megyek majd. Ám van néhány dolog, ami mellett elköteleztem magam, pár apróság, amit feltétlenül kipipáltan szeretnék tudni:

• Közös közeli portré egy vadmedvével (megj.: a halottkémek által készitett kép nem érvényes...)
• szörfözés a csendes óceánban, kaliforgia partjainál
• legalább egy menet egy 90+ fokos hullámvasuton valami klaff vidámparkban
• grand canyoni távolbanézés panorámafotókészitéssel
• cabrioval repesztés holywood utcácskáin
• 20 $ elkaszinózása vesban, a bűn városában (ajjaj..)
• óriás szaftos sajtburger egy útszéli talponállóban
• további ötletek under dreaming, de vállalok külső megrendelésre is megvalósitást

"Minden terv annyit ér amennyi megvalósul belőle" - ez az idézet fog vezérelni, igéretet tettem magamnak hogy a bizonyitékként szolgáló képeket ezuttal nem fogom manipulálni fotosoppal, a macisat sem.

Na, indulok, könnyes bucsut veszek mindenkitöl, good bye Hungary!