Wild wild west

San francisco-t magunk mögött hagyva egy teljesen új arcát ismertük meg az országnak, azon belül is kaliforniának. Az óceánpart és a városi nyüzsgés után az út szélén megjelentek a kaliforniai szőlő ültetvények, a kukoricamezők, az embereken pedig a kockás ing és a kalap. Oakland-et keresztülszeltük éjszaka majd ismét hazaértünk. A haza szokás szerint egy mc donalds parkolója csak hogy felkelés után közel legyen a reggeli, ezúttal Oakdale nevű faluban „foglaltunk” szállást. Oakdale a világ cowboy fővárosa – tájékoztatott a tábla, amikor egy kerítés mellett haladtunk el, ami mögött számos lakókocsi, ló és rajta kötéllel lasszózó cowboy látszott. Mi ez? Csak nem rodeo?? Padlófék…ezt meg kell nézni. Beparkoltunk és hamar leesett hogy egy cowboy fesztivál közepébe csöppentünk, egy rodeo-ba. Cowboyok és cowgirlök, bikák, és a sült steak illata vett körbe, a farmerek várták hogy sorra kerüljenek a versenyben melynek célja az volt, hogy ketten teritsenek le egy bikát aki ész nélkül szaladt ki a karámból. Az egyik cowboy a szarvára dobta a lasszüt a másik a hátsó lábát kapta el a kötéllel így megállítva a bikát a meneküléstől. Mindez 10 másodpercen belül. Semmi kétség, ezek az emberek lóháton nőttek fel, hihetetlen ügyesek.








A Rodeó után útrakeltünk a Yoshemite park felé, ami megint egy újabb álomvilágot nyitott ki, egy hetes belépő poptm 20 dollár/kocsi. Számos kemping van a Yosemite völgyben de mindegyik tele volt ugyhogy a méretes sült oldalast csak illegális körülmények közt tudtuk megsütni, a legsszimpatikusabb kempingbe beparkoltunk, előkaptuk a szenet és gerilagrillezés keretében fogtunk neki a barbacue-nak. Ez volt napok óta az első normális kaja amit kapott a szervezet. A parkban mindenhol táblák figyelmeztetnek a medvetámadásra, mindneütt „medve álló” kukák vannak, mert a macik megtanulták hogy az emberik kajában sok a kalória és jó lakomát tudnak csapni a kempingek köztt. Ami a macilaciban látszik az a szín tiszta valóság. Külön őr járja este a parkolót és ha egy üres üditős flakont is lát a kocsiban, piros cetlit rak a szélvédőre egy kis büntivel, ennyire komolyan veszik a macik elleni harcot. No food int he car – írja a tábla.













Másnap magunkhoz képest kornán keltünk és elindultunk kirándulni, cél két vízesés: a Vertal és a Nevada falls, odavissza 5 mérföld hegymenettel. Szivárványos vízesés, mókusok, szarvasok, zöld és leégett erdő részek, monumentális sziklák, kidőlt óriásfenyők, de beszéljenek inkább a képek helyettem. Hullafáradtan értünk a kocsihoz, pár óra szunya után pedig továbbindultunk Nevada felé, Las vegas vár minket ismét, holnap megy a gép vissza new yorkba.

Most szept 6.-a van, egy burger kingben ülök a Nevadai sivatag lellős közepén, végeláthatatlan országút előttünk és mögöttünk, az útra beszaladgálna a nyulak, ezen kívül nem sok életet látni erre felé. Gyönyörű a sivatag, éjszaka megálltunk és hallgattuk egy kicsit a csendet, az abszolút csendet amit egy darab tücsök sem zavar meg, semmit nem hallani az ég világon. Ennyi csillagot pedig még életemben nem láttam egyszerre mint itt a sivatag felett. 5 órás éjszakai vezetés után értünk ide, a semmi közepén aludtunk egy Miller’s rest nevü parkolóban, most pedig reggeliztünk (baconos tojásrántottás tortilla) és irány tovább, három órára van Vegas. Onnan jelentkezem!