Tegap a szokásos szomba testi Limerikk nevü írpubozásunkat töltöttük, szanaszét ázva érkeztünk a helyre még ugy is hogy a busz 20 méterre tett ki a becsületsüllyesztő bejáratától. A busz tele volt, kb 40en érkeztünk, angol mexikói magyar lengyel szlovák ausztrál jamaikai...felállásban. Hosszú és fárasztó hét után csak annyit mondtunk a csaposnak: valami olcsót és erőset! Majd a tulaj sunyi mosollyal rakta elénk a vad pulykát, azaz a wild turkeyt, amiről fogalmunk sem volt hogy mi, de bíztunk az öregben.
Ez megalapozta az estét, ami igazábol Gabesz jól sikerült welcome partija volt és ami kollektív írsztepp táncikálásba és némi billiárdozásba torkollott.
Na de az est fénypontja az volt, amikor odalépett egy rejtelmes alak, egy félszemére vak bajszos amerikai, akivel lepajtiztam miután kért egy dolcsit. Missouriból buszozott idáig Honesdale-be a semmi közepére, hogy megtalálja elveszett szüleit, akiket 14 éve mégfél szemével sem látott. Karján egy bohóc tetoválás, amit a börtönből való szabadulás emlékére karcolt bele bátyja, méghozzá felforrósított gitárhúrral. Talán nem meglepő, hogy fél szemét egyik illegális new yorki alvilági boksz meccsén ütötték ki. Üres zsebbel érkezett Honesdalebe, még ő sem tudja hol fog aludni és hogy megtalálja-e eltűnt rokonait. Ő Lit John a félszemű amerikai vándor, a rejtélyes alak.
Minden várakozásunkat felűlmúlta ez az este már eddig is, de a buszhoz való siettségünkben még randalíroztunk egy kicsit a kihalt kisvárosi utcán, ahol éppen rock n roll fesztivál van készülőben, mindenhol bakelit lemezek és amerikai zászlók díszelegnek.
Éhesen hazatérve pedig a konyhában hagyományos éjjeli fridzs láda fosztogatásunkat ezúttal Pali szobatársam meglepi gulyáslevese váltotta fel, ebből lakomázott a nemzetközi csapat. Hatalmas sikert aratott, elmondhtatan érzés volt egy hónap gulyáslevestelenség után ujra magyar kaját enni! Köszönjük Pál!
2010. július 25., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)