2010. szeptember 23., csütörtök

96.nap

Eljött a nap, a 96-odik. Ennyi nap telt el azóta hogy elindultam az ismeretlenbe, hogy magam mögött hagytam Budapestet, majd az országot, majd Európát. Megyek haza, a reptéren ülök, a Kennedy-n, becsekkoltunk várom a repcsit. Vége, vége lett ennek a nyárnak, a közhelyes amerikai álomból lassan kinyitom a szemem, felébredek, de előtte el is kell aludnom, majd a repülőn. Az első bejegyzéseim közt leírtam pár dolgokat, pár tervet amiket meg akartam csinálni amerikában. Most visszenézem a listát pontról pontra és megnézem mi lett belőle:
• Közös közeli portré egy vadmedvével (megj.: a halottkémek által készitett kép nem érvényes...): Státusz: 50 méterről teljesítve guberáló medvével
• szörfözés a csendes óceánban, kaliforgia partjainál: Státusz: részlegesen teljesítve mert Santa Cruzban nem volt hullám éppen, amikor deszkát akartam bérelni

• legalább egy menet egy 90+ fokos hullámvasuton valami klaff vidámparkban. Státusz: Teljesítve, Six flags vidámpark, california
• grand canyoni távolbanézés panorámafotókészitéssel: státusz: teljesítve fejenállással
• cabrioval repesztés holywood utcácskáin. Státusz: cabrio nem volt ugyan, de a chevrolet malibu is megtette, teljesítve.
• 20 $ elkaszinózása vesban, a bűn városában (ajjaj..): státusz: teljesítve, a félkarú felette a pénzem, de találtam egy 100 dolláros zsetont cserébe.
• óriás szaftos sajtburger egy útszéli talponállóban: Státusz: többszörösen teljesítve.
• további ötletek under dreaming, de vállalok külső megrendelésre is megvalósitást: Státusz: megálmodva és teljesítve: baseball meccs, amerikai foci meccs, aranymosás a nevadai sivatagban, láttam michael jackson halotti házát, voltam pár egyetemi buliban newyorkban és a penn state-en, fürödtem egyet venice beachen, odaégtem a napon santa cruzban, san franciscoba menet hallgattam a san francisco c számot, ac/dc-t hallgattam a 66-os úton, a death valley sivatagában meghallgatam a síri csendet és láttam milliárdnyi csillagot, szereztem pár kedves ismerőst a goldfield-i aranybánya közelében, kávéztam az óceánparton a pacific highway mentén, álltam az arizonai meteorkráter szélén, kilövettem magam a vegas-i stratosphere torony tetején lévő minividámpark toronyból, a big shotból, és teljesítettük kaliforniai küldetésünket is: egyetlen Mc Donald’s-os poháral végigjártuk az államot de mindig tele üdítővel újratöltve. A táborban pedig szereztem pár jóbarátot, kipróbáltam az aösszes létező helyi kaját mexikói kiterjesztéssel, és sikerült felállnom a hajó húzta wakeboardon is végre! És a woodstock fesztiválon is tomboltam egy jót a dave matthews band koncertjén. És a yoshemite nemzeti park hát az csodás volt.

Köszönetet kell mondanom pár embernek akik miatt nem lett volna ilyen jó ez a nyár mint amileyn volt. Edi-nek a mexikói séfnek aki jó kajákat készített és megtanított barbacue csirkeszárnyat csinálni, köszönöm Dominiknek a teniszedzőnek hogy olyan sokszor kivitt minket a táborból a kocsmába, köszönöm a természetnek hogy kialakította a grand canyont, a meteorkrátert, és a yoshemite nemzeti parkot és a csendes óceánt. Köszönöm a morrobay-i rendőrnek hogy nem zárt börötnbe kocsibaalvásért, köszönöm Gábor newyorki unokatestvéreinek, Panninak és Marcinak a kanapéért és a matracért és az egyetemi bulikért, - és hogy megmutatta az orvosi egyetem hullaházát -, köszönöm Cramer-éknek a kedvességükért, a goldfield-i szuvenírekért, és hogy meséltek nevadáról, az útszéli szakállas öregnek hogy megtanított aranyat mosni, köszi Travis hogy elvittél a penn state amerikai focimeccsére - és köszi Alice hogy bemehettem a diákigazolványoddal, és a penn state-en töltött pillanatokért. Köszönöm szponzorainknak: a starbucksnak a kávékért és a mekinek az ingyen üdítőkért, Köszönöm mindenkinek aki most nem jutott eszembe, de legjobban köszönöm Kolombusznak hogy india helyett amerikát találta meg!

Viszlát USA!