ötödik nap

Ma remek napra virradtunk, elállt az eső. Mostanáig nem jöttem rá, hogy miért volt szokatlan a mai reggeli, de kapcsoltam: az akut jelleggel visszatérő juharszirup ezúttal nem amerikai palacsintával volt tálalva, hanem gofrival, - sosem gondoltam volna, hogy a palacsinta valaha ki fog maradni a menuből. Tegnap este betörtünk a konyhába (a munkahelyünkre), mert délután láttam egy tálca felszeletelt dinnyét a nagyhűtőben. Köztudott, hogy a egy magamfajta képes mindent elkövetni egy jóóó dinnyéért. Nyitva hagytuk a kukatároló ajtaját abban bizva hogy éjjel éhes medvék jönnek guberálni egy kis kidobott grillcsirke után – merthogy vacsorára az volt – de elmaradt az akció. (a medve amugy nem növényvevő?).

Elhatároztam, hogy amint nehezebben tudom begombolni a gombot a farmeromon, azonnal elkezdek edzeni. Azthittem tovább fogom húzni, de a sok sok kaja amit elfogyasztunk hamarabb kényszerített aktív fogyókúrára. Tegnap igy elmentem gyurni. Van két terem is, ma megnézzük a másikat. Futni is fogok járni, jó a kíma itt a hegyek között, van körbefutnivaló tó is, a kocsma pedig kocsival 5 percre van, még talán oda is elfutok egy budweiserért. Találtunk egy mozitermet is. Egyébként az amcsik tudnak ám pazarolni, rengeteg kaját öntünk ki a kukába…

Jamaikai kitekintés: Érkezett pár fekasrác jamaikából, az egyik (Richi) nagyon lelkesen mesél a jamaikai szexkultúráról, önkényesen csajozási tanácsokat osztogat, mint valami férfimagazin. A popórázásnak ott nagy szerepe van, aki nem rázza jól a popót, azt lenézik a többiek. Állitolag könnyüvérüek a jamaikai lányok, bármikor hajlandóak elmenni egy-egy körre, de ha nem jol teljesit a partner, arra igencsak felkapják a vizet, „they get rili rili upset!” – tette hozzá a srác. A marihónalját természetesen mindenhol lehet kapni odakint, de téveszme az hogy mindenki füvezik és reggie zenét hallgat. Megtudtam kicsi Richitől, hogy a reggie őshazája nem is jamaika, hanem egy karibi szigetről indult műfaj. És azt is megtudtam, hogy jamaika a jamaikaiaké! :)