Budapest - Miláno

Kiértem a reptérre, megvolt a becsekk, ember annyi volt mint befizetetlen csekk - kisebb sorban állás után megszereztem a beszállokártyát, de ezt megelözte némi aggodalom ugyanis egy kéményseprönek álcázott rabbi pasas oly kellemetlen testszagu párfümmel rendelkezett hogy menten megütött a guta hogy mivan akkor ha mellém ül, de nem igy történt, huh!
Most is a gépen ülök, uticél milánó, majd átszállás a NY-i járatra. Épp az alpok felett repülünk, sok helyen sznobboardozásra alkalmas havat látni, de most nem ugrom ki, mert a végén még lekésem a csatlakozást, bár a pilóta szerintem szmol ezzel ha a nevemet a listán találja...namindegy. A sztyuárdeszek kedvesek, hoztak kávék és (em)brióst reggelire. Már 20 perce az alpokat látom, egyre szebb és nincs vége sose. Ide fentröl a világ olyan mint egy óriás korsó sör, ahol a felhő a hab a sör tetején (ez a gondolat már az elvonási tünetek egyike lehet, hozzáteszem) Remélem bin laden katonái ezuttal szabin vannak, és nem lesz balhé a newyorki landolásnál. ugyan megspórolnám a transzfer árát, de mégse örülnék neki ha egy felhőkarcolóban lenne a leszállópálya.

Érdekességként mondom: itt a gépen nem igen kultiválják a laptop használatot, a netet meg még ugy se, ugyhogy épp egy hányós zacsira jegyzetelek, majd átmásolom a blogba.