USA: Július 4. - a függetlenség napja

1776 Julius 4-én vált függetlenné az USA Nagy Britanniától, ezt a napot grillpartikkal, tűzijátékkal és egyéb dínomdánommal ünneplik az amerikaiak.
http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%BCggetlens%C3%A9g_napja_(Egyes%C3%BClt_%C3%81llamok)
Lekötelez hogy ittlehettem ezen a napon, de arra számítottam hogy nagyobb feneket kerítenek neki. A táborban mindössze annyi történt hogy az amcsik körbebástyáztak egy amerikai zászlót kerítésekkel. Egész éjjel őrízték zseblámpával és vizilufival felszerelve járőröztek, nehogy az angolok felgyújtsák. Állítólag a "Burn the flag!" kiáltás ilyenkor nem hagy maga után köszönetet, ez be is bizonyosodott, amikor Simont az angol szobatársamat elkezdték üldözni, mert részegen elkiabálta a fenti mondatot. (Simon says: burn the flag..hahaha) Egyedül a reggeli után berakott Bruce Springsten szám utalt a függetlenség napijára: http://www.youtube.com/watch?v=lZD4ezDbbu4
Szoval enyi volt, elmaradt a grillpari is, tűzijátékbol is csak egy kis vizijáték lett amit a strandon töltöttünk napközben. Búbánatunkba este elmentünk egy útszélibe, mert Dominique a feka teniszedző ismét felajánlotta hogy elvisz minket kocsival, utunkat természetesen egy kis hiphop kísérte de annál nagyobb hangerővel: http://www.youtube.com/watch?v=Ay9BWM8lwOA

Másnap ötödikén viszont érdekes volt látni az amerikaiak hazafiasságát, amikor Gabesszal és A sofőrünkkel New Yorkba mentünk a reptér felé. Gabesz cimborámnak ugyanis sajnos haza kellett repülnie családi okok miatt, de itt mindannyian bízunk benne hogy visszatér még hozzánk!!

Szóval elkísértem a Kennedy reptérre Gabeszt a New York felé tartó majd 4 órás úton rengetek amerikai díszbe öltöztetett , zászlókkal tűzdelt házat láttunk, ez megnyugtatott minket abban, hogy Július negyedike mégsem maradt el az idén!

Odafele több dugóba is belekeveredtünk, dugóhúzó pedig nem volt nálunk és a newyorki csúcsforgalmat is kikaptuk, ezért nem maradt idő egy kis tervezett manhattani városnézésre, csak egy reptéri kávéra a dunkin donutsban. Elbúcsuztunk Gábortól, aztán vissza a táborba, ujabb dugókkal és balesetekkel. El is tévedtünk kissé mert az amerikai úthálózat csak az utak számát mutatja, de azt nem hogy melyik város merre van. Ha nem tudod hogy hanyas uton kell menned a célodhoz, akkor legjobb esetben is csak rómába kötsz ki, mert minden ut odavezet. Ennek ellenére a gyorséttermi oázisok persze ki vannak táblázva...rövid megálló egy whopperre, majd haza a táborba. Én élveztem az utat, mert ez itt mégiscsak amerika, lekaptam pár jófajta kamiont és harleyt.