A leggyengébb láncszem

"Viszlát!"- jutott eszembe Máté Kriszta szigoru arca amikor a leggyengébb láncszem c müsorbol kitessékelte a kiesőket. Uyanis ma virradóra kirugtak 3 srácot, még hozzá azért mert megszegték a tábor egyik fontos szabályát: az alkoholtilalmat. Csak sörözgettek a bunk-ban csendben, de ez elég egy elbocsátáshoz ha lebukik az ember, nincs kegyelem - viszlát. Fin az angol haver, Gil az izraeli cimbora és Cliff amerikábol tehát elbucsuzott ma tőlünk.

Tegnap este viszont focibajnokságnak lettünk résztvevői Camp Equinunk kitchen staff nevű csapatommal, a környező táborokból és innen is jöttek csapatok, 3 meccset játszottunk, abból kettőt spanyolok ellen. Ebből pedig nem meglepően következik, hogy ronggyá püfföltek minket a nemrég világbajnokká lett nemzet következő generációs útódai. A meccs inkább vicc tárgya volt, lapos talpú kosár és futócipőkben csúszkáltunk a vizes füvön, mint valami részeg korcsolyázó. Dehát a részvétel a fontos nemigaz?


Holnap pedig ismét szabadnap, ezúttal baseball meccsre indulok, mert sikerült összehaverkodnom a helyi baseball edzővel Donnie-val, aki meginvitált egy harmadosztályú Yankees meccsre ide a közeli Scranton-ba! :)

Jaj a junkfood: Hát ma nem tudok semmi ujdonsággal szolgálni, ugyhogy ezuttal non-junkfood rovatot nyitok: ma reggel csináltam bundáskenyeret fokhagymával limitált szériában, nagy sikert aratott. képet nem csatolok róla, mert gyanitom hogy mindannyian láttatok már ilyet.